Ó, forgó földünk! - ostoba  Játékok legbúsabbika!  Röpít a Végzet ostora  Tova, vén pördülő csiga!  Csak pörget egyre, konokon,  A végtelenben féktelen,  S vak surranásod monoton  És céltalan és végtelen.    S mi, rajtad, szédült emberek,  Elvágyunk rólad: bús talány!  Ó, míg vak forgásod ...

Nagy lett volna a tudósnak  Az ő tudománya,  De mi haszna, ha kevés volt  A vágott dohánya.  Könyvet irt a bölcseségről  - S hajna!  Akkor esett ez a bolond  História rajta.    Nem szeretett ez a tudós  Semmit a világon,  Járt legyen bár égen-földön,  Két avagy négy ...

Az égen fényes üstökös; uszálya  Az ég felétől le a földre ér.  Mondják, ez ama "nagy", melynek pályája  Egyenes; vissza hát sohase tér.    Csillagvilágok fénylő táborán át  A végtelenséggel versenyt rohan.  Forogni körbe nem tud, nem akar, hát  Örökké társtalan, boldogtalan!    Imádja más a ...

Ej mi a kő! tyúkanyó, kend  A szobában lakik itt bent?  Lám, csak jó az isten, jót ád,  Hogy fölvitte a kend dolgát!    Itt szaladgál föl és alá,  Még a ládára is fölszáll,  Eszébe jut, kotkodákol,  S nem verik ki a szobábol.    Dehogy verik, dehogy verik!  Mint a galambot ...

Platon mosolygós, csöndes agg vala.    S amint egy őszi nap nehéz beteg lett,  leült a földre dús szőlője mellett,  hol elhuzódott háza kertfala.  Reásütött kiszáradott, sudár  nagy termetére a langy napsugár,  tar homlokára fényt merengve szőve.  Mosolygva nézett az agg bölcs előre,  eltűnt előtte már a bú, ...

Nem-e - hát az országúton  Mik azok az oszlopok,  Melyekről a városokba  Ágaznak a sodronyok.    S mi az amott az asztalon,  Az a kis réz gépezet?  Mit egy ember igazgat és  Minduttalan cserszeget.    Az a gép, és sodronyai,  A sok úti szlopon,  Távirda, mely a leírt ...