Eldobtam egy gyufát, s legott  Hetyke lobogásba fogott,  Lábhegyre állt a kis nyulánk,  Hegyes sipkájú sárga láng,  Vígat nyújtózott, furcsa törpe,  Izgett-mozgott, előre, körbe,  Lengett, táncolt, a zöldbe mart,  Nyilván pompás tűzvészt akart,  Piros csodát, izzó leget,  Égő erdőt, kigyúlt ...

Te elfelejted, hogy délben mit ettél,  kivel beszéltél tegnap, ki az ellenséged, barátod,  mert gazdag vagy s feledékeny.  Úgy elhagyod élményeid, mint kiolvasott  újságaid a gyorsvonatok hálófülkéiben,  s robogsz tovább,  köszönve ennek, mosolyogva emerre,  igen szórakozottan.  De a szegények még most is ...

Meddig tart a keserves édes kín?  Meddig kísér a poétaság?  Vagy mellém csak,  mint kiscsikó szegődött?    A külvilág, néha szokatlan.  Kerüljön, ami meglepő!  Jó fürödni a nyugalomban.  Óráim megtűrt jó barátok,  ketyegésük kibéleli álmom.    Gondolatim szárnyra kelnek,  színes ...

Évek óta rójja útját.  Fújhat a szél,  áztathatja eső ócska papucsát.    Fölmegy a Legnagyobb Városba,  harcol a helyért,  húzza társát, ócska gitárját.    Mióta ismerem értem ŐT.  Az utcai muzsikust,  ahogy magát nevezi.    Gitárja peng, mert pengeti.  Az idegenek sem ...

Mikor az asszony a habok közé lépett  Köszöntötte a Nagy Vizet.  Megszűnt a világ, ketten maradtak Ő és az Óceán.    Az alkonyatban a Nagy Víz kedvét kereste.  Nyújtogatta tenyerét, kincseiből kínálta meg.  Színes formás köveket, apró gyönyörűségeket kapott. Örökbe.    Nem volt ereje elköszönni.  Átfagyott, ...

Klarinét szól élesen.  Mellé brácsa, mérgesen!  Összevesznek, perlekednek: hogy a néző, mily igéző,  semmit észre ne vegyen!    Cimbalom szól a sarokból.  Álmodozik talán arról, eljön még az ideje!  Lesz egy komoly hangszere.  Olyan cimbalmot akar,   mi egy színpadot takar!    Prímás lép ...