Ott voltam, és láttam  az emberek szemében  a lehetlent, s a váratlant...    Voltak kicsik és nagyok,   a gondokat feledők,  és könnyező arcok.    A gyertya az,   mely világosságot ad.  Pillanatra emlékezni akar,  egy ima erejéig kire gondolunk,  köztünk ...

Halk csoszogás hangzik az éjben,  Egy asszony jár a temetőben.  Az éj leple alatt mintha bújkálna,  Kezében a gyász vörös virága.    A szél tündérei túrják ősz haját,  Míg halad e komor helyen át.  A Holdat eltakarják a felhők,  Akár a köd a szomszéd erdőt.    A sírkövek kérdőn néznek a ...

Madarak szállnak le halkan egy faágra.  Gyászszalagok szállnak a messzi homályba.  A lemenő Nap sugarai vörösre festik az eget.  Drága szerettem, örökre ég veled!    Egy vastag könnycsepp hullik a földre.  Krizantém illat árad szét a levegőbe`.  Fekete kendőddel törlöm szemem sarkát.  Kőbe vésett neved jelzi, nem ...

Mind érted jöttek el, az apró kis gyászmenet,  hogy lerójják a kegyeletüket.  Most mindannyian érted imádkoztak,  mert, akik eljöttek, téged mind imádtak.    Álltam a ravatalozóba, könnybe lábadt szemekkel,  s harcot vívtam a saját lelkemmel.  A lelkemmel, melyben most egy nagy nagy űr van,  azóta, mióta tudom te már ...

Mint fákon a fagyöngy,  Elpusztítja lassan, átszövi testedet,  Jön, nem néz semmit, elviszi életed.  A fagyöngy türelmes, először egy,  Majd kettő, végül már száz...  Addig, addig, míg elemészti a fát.  S te nézel, hová lett a nagy fa,  Hová lett sok száz ember?  Mint a fagyöngy, a rák is pusztít,  Óh, ...

Elázott fekete zászló,  Alatta egy idős gyászoló.  Szomorú az arca,  Fejét kezébe hajtja.  Könnycseppek futnak az arcán,  S a fájdalom kirajzolódik a homlokán.  Idős kora már a vállaira ült,  S most még a bánat is ránehezült.   A téli szél hajába karolt,  Mely most arcához simult.  Majd kezével ...