Kél és száll a szív viharja  Mint a tenger vésze;  Fájdalom a boldogságnak  Egyik alkatrésze;  Az örömnek levegőjét  Megtisztítja bánat,  A kizajlott búfelhőkön  Szép szivárvány támad.    Tegnap a remény is eltört,  Az utolsó árboc,  Csupán a kétség kötött egy  Gyarló ...

Főldiekkel játszó  Égi tűnemény,  Istenségnek látszó  Csalfa, vak Remény!  Kit teremt magának  A boldogtalan,  S mint védangyalának,  Bókol úntalan.  Síma száddal mit kecsegtetsz?  Mért nevetsz felém?  Kétes kedvet mért csepegtetsz  Még most is belém?  Csak maradj ...

Ó el ne ítéld azt, ki élte végén  sötét szemekkel, búsan áll eléd,  és tétovázó kézzel eltakarja  ledőlt világát, hitvány szégyenét.    Az ő szívében is volt fényes oltár,  mely egykoron szent lánggal volt tele:  nézz a szemébe mélyen, résztvevően,  s a hűlt hamun együtt zokogj vele!    De hogyha ...

Vad óceánnak mély hullámain  Vergődöm én és küzdöm a szelekkel,  S ah, képed minden este, minden reggel  Felém leng a két hajnal szárnyain.    Szelíd Remény, jobb kor szebb napjain  Mosolygva jöttél lángoló szemekkel,  De most borongasz barna fellegekkel,  Mint búcsuzó hölgy férje karjain.    Idv ...

Tavaszt bontok ecsetemmel  - tubusba zárt lázadást  gyökértelen  reményekre  öntök lelki ráadást…    Az időnek mindig mindegy  ősz van, tél, vagy épp tavasz,  csak a hitünk ébred szebben,  ha nap süt és nem havaz…    Pilláim alá rejtett fény:  - bánat, fájdalom, ...

Negyvennyolc éve  élek e földtekén,  tudom, hogy sok a kín, s a vér,  mégis él szívemben a Remény.