Ugy áldjon meg isten neved napján,  Hogy beérhesd vele minden órán.  Legyen élted mint a virágos fa:  Remény s öröm virágozzék rajta.  Mely sok szívnek keserű gyötrelem,  Legyen neked édes a szerelem.  Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,  Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.  Bánat ha ér, legyen az rövid ...

Szépen virulsz leány, mint rózsaszál,  A’ ringató bokor-család’ ölén  Tavasz’ virág-nyitó derültekor:  Hajnal-sugáros életutadon -  Még bút nem ösmersz, még nem bánatot.  Áldás’ jövője vajha fejlenék  Reád, miként varázs álomszövet  Ifju kebelre csendes éjszakán.  Eged legyen borutlan isten ...

Itt ülök, az órák hosszu voltát mérvén,  Minden társaságom egy homályos lámpa:  És nincs földi lélek, aki erre térvén,  Jó estét kivánni benyisson szobámba.    Nem tevék talán szert soha jó emberre?  Boldogtalan, aki nem bir egy baráttal:  S én az enyéimről meghiszem, ismerve,  Hogy ők, mint szerencsém, nem fordultak ...

Leány! nevednek ünnepén,  Melly fölvirul,  Mint házbarát, mit adjak én  Ajándokúl?     Ég’ csillagiból ragyogó koszorút  Fűznék, de leszédit az éghoni út.  Fürtidre felillenék díszkoszorú:  De berki virányt fedez árva ború.  Még is, ha virág kell, ah! mond nekem azt,  És visszaidézem az ifju ...

Ahogy kinn álltam az udvaron éreztem,  Meleg is van meg nem is.  Közben arra gondoltam, hogy van barátom,  Mégpedig több Sándor is.    Miközben erre gondoltam nem tudtam,  Igazam van, vagy tán nem is?  Hogy zsákból kellene ömleni a melegnek,  Vagy kell hozzá József is?    Sándor és József nem ...

Tenyeredet vonalak róják,  Mely mutatja élet útját.  Úton jársz Te, botladozol,  Botlik lábad elakadol,  Elakadsz Te dombok láttán,  Látod a célt mi messze vár,  Várod Te az út végét,  Út végén vár a cél.  Célba érsz Te domb tetején,  Dombon pedig él sok levél,  Fűszál között ...