Fiatal lány volt, ám ölébe ejtett  Szemmel már úgy ült, mint dús terhü nő,  Ki révedezve sejti már a rejtett  Jövőt, mely szíve alján csendbe nő,  Maga körül minden zajt elfelejtett,  Lesiklott róla Gond, Tér és Idő  Körötte durva, lármás utasok  Tolongtak, s ő csak ült és olvasott.    Néztem hevült ...

Letészem a lantot. Nyugodjék.  Tőlem ne várjon senki dalt.  Nem az vagyok, ki voltam egykor,  Belőlem a jobb rész kihalt.  A tűz nem melegít, nem él:  Csak, mint reves fáé, világa.  Hová lettél, hová levél  Oh lelkem ifjusága!    Más ég hintette rám mosolyját,  Bársony palástban járt a ...

Úgy szeretem én mind e verseket,  Úgy ápolom, hisz gyermekeim ők,  Mind e nagy vágy ágyában született,  Mély vágyban, amely nem lelt földi nőt.    Ó verseim, ti elfáradt, beteg,  Szép gyermekek, apátok fiai,  Lemondón járok én közöttetek,  Oly édes kín e sok bút hallani.    Az egyik szőke s álmodón ...

Egy rossz költő mily megindító. Már évekig  nem beszéltek felőle, azután lassan elfelejtették.  Megkopva és őszen bandukol most, szakadozott  kabátja gombja fityeg, s kiadatlan verseit fütyörészi  a téli szélnek. Mennyi gőg és erő. Az arcán  gyűlölet, irigység, mely messziről valami éteri  bánatnak látszik. Mellette a ...

Ne fogjon senki könnyelműen  A húrok pengetésihez!  Nagy munkát vállal az magára,  Ki most kezébe lantot vesz.  Ha nem tudsz mást, mint eldalolni  Saját fájdalmad s örömed:  Nincs rád szüksége a világnak,  S azért a szent fát félretedd.    Pusztában bujdosunk, mint hajdan  Népével Mózes ...

Ha embert fürkészünk:  titkok rögeibe botlunk  ha utat kutatunk: labirintust találunk.    Ha imát mormolunk:  felébrednek a káromlások is,  ha kitárulkozunk:  a titkainkat is eláruljuk,  ha fényt alkotunk:  létrehozunk árnyakat is.    Kiállítást is építünk,  hogy legyen mit ...