Zsibbadt sokáig olvasatlanul  (Inni, vadászni sokkal könnyebb  Magyar kastélyban), s végül kidobták  Bűnöknek bűnösét: a könyvet.    Jó könyv volt: elmés, szép Voltaire-kötet,  Nagy rombolások szent harctevője.  (Egykoron volt még a magyar úrnak  Tisztessége és agyvelője).    Ma már a kastély unja ...

Én véreim, búsak, szegények,  Tudom én azt, hogy kell az ének,  Kell a zsoltár, kell a fohász,  Kell a hit, de ne higyjetek  Soha a papok istenének.    Tőle jött minden kénes átkunk,  Sok meg nem hallott imádságunk,  Földi poklunk, ős kárhozás,  Szolga-voltunk, szegény sorunk  És hogy mi még mindég ...

Az emberhez száll himnuszom ma,  Hittel hadd harsogom dalom,  Nagy ismeretlenek helyében,  Dacos fejem meghajtva mélyen,  Szelíden és örök reményben  Ez ismerőst magasztalom.    Tudjátok-e, hogy mi az ember?  A por s a végtelen fia,  Istent teremtő földi szellem,  Kemény pöröly vasvégzet ...

Elázott szemmel s szánakozva nézem én  Az esztelenség vakmerő bolondjait,  Akik, magoknak tetszvén, a megtévedés  Egyik széléről a másikra térnek el;  S kevélyen néznek vissza már az elhagyott  Ösvényre, melyen a vakhit vasláncokon  Kötözve tartja vért könyvező foglyait.     Felfúvalkodva s lármázó ...

Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek   S a kitörő napfény nem terem áltudományt;  Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből   S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;  Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús   S a nyomorú pórnép emberiségre javúl;  Majd ha világosság terjed ki keletre ...

Pogány vagyok. Nincs bennem semmi  Alázatos, tömjénszagú;  Zsolozsma, zsoltár, istenesdi  Nem ejti lelkemet rabul.    Nem verem én bűnbánva mellem,  Nem mondok szánom-bánomot,  Olcsó dicséretét se zengem  Annak, ki - majmot alkotott.    Nem ejt meg engem semmi földi,  Se földöntúli ...