Köd telepedett az égre,  indulunk a temetőkbe.  Lábunk alatt csörgő avar,  fű, fa, virág halni akar.  Megyünk búsan, fájó szívvel,  régi álmok emlékivel.  Várnak-e ránk? Nem tudhatjuk,  de a szívünk megnyugtatjuk.  Hogy ott voltunk, láttuk őket,  tőlünk korán elmenőket.  Láttuk őket, zörgő ...

A nyáron sajnos elmentél tőlünk,  Ezzel kitéptél egy darabot belőlünk.  79 éveddel sok mindent megéltél,  S nekünk ebből sokat is meséltél.    Beteg voltál sajnos már elég régóta,  Pedig mindig nagyon vigyáztál magadra.  Drága feleséged ki mindig gondozott,  Örökké szeretni fog, s ezt te is biztos ...

Hullámzik minden.  Reszketek, kiráz a hideg,  Elpilledve, gyöngén  Fekszem ágyam puha földjén.  Ez a nap egyszer az enyém lesz,  Az enyém és még gyöngébben,  Eltemetve, szépen  Fekszem... akkor majd könnyem  Feltör, minden fájdalmam elsírom,  Duzzadó folyás, ázott föld lesz sírom.  Sós ...

A temető telve szellemekkel,  minden síron lidérc-fény lobog,  emlékező és hívő emberekkel,  járásuk a temetőkertben otthonos.    Ez az a nap, mikor a lelkek összeérnek.  Ez, amikor összecseng az ének,  nagy béke és megértés honol,  hiszen valakit mindenki gyászol.    Minden embernek van ...