Megrakják a tüzet,  Mégis elaluszik,  Nincs az a szerelem,  Aki el nem múlik.    Rakd meg babám, rakd meg  Lobogó tüzedet,  Hadd melegítsem meg  Gyönge kezeimet.    Szól a kakukkmadár,  Talán megvirrad már.  Isten veled rózsám,  Magad maradsz ...

Röpülj páva, röpülj,  Vármegye-házára,  A szegény raboknak  Szabadulására.    Leszállott a páva  Vármegye-házára,  De nem ám a rabok  Szabadulására.    Felszállott a páva  Vármegye-házára,  A szegény raboknak  Szabadulására.  

Pásztorember vígan él,  Fél világgal nem cserél,  Pipál, sétál, furulyál,  Billeg-ballag, meg-megáll.    Ha dél felé jön a nap,  Ebédje is van annak.  Böske asszony serényen  Hozi két kis edényben.    Hogyha leül a gyöpre,  Vagy valami törzsökre,  Iszik, eszik ...

Egy világvégi házban  világszép lány lakott,  világ végére néztek  ott mind az ablakok.  Nem járt előtte senki,  nem látott senkit ő,  az Óperencián túl  megállt a vén idő.  A világszép lány nézte  a csillagos eget,  tavasz táján szívében  valami reszketett.  Hajába rózsát ...

Minden gondolatát tudja,  minden mozdulatát lesi.  Folyton, gazdája melegét keresi!    Amúgy bátor, jó vadász!  Lapulva surran,  és dölyfösen sétál tele pocakkal.    Báj, kellem!  Gazdája mellett kiáll,  ha asszonyával replikál.  Hihetetlen! Élmény nézni -  ahogy Ő, a Gazdát ...

Nem régiben ismertem egy  Ép növésű fiúcskát,  Jó szülői jót akarva  Iskolába járatták.    Jól tanult, tanítója  Nem panaszolt reája;  De mint sok más fiúcskának,  Volt egy kóros hibája.    Télen, midőn nagy hidegben  Az utcákra jég fagyott,  Meg-megállt ő ...