Az Élet olyan, mint egy nagy Folyó:  Csak árad, árad és hömpölyög.  A Lelkemben feléled a szó  És mélyről ébredő álmokat szövök.  Mikor fellázad bennem az Ég,  Akkor mellettem állnak az Angyalok,  Riadtan néznek szerte-szét,  Mert a Mindenséget hallgatva hallgatok.  Hallgatok, mert a Szó, bár nekem ...

A vízekben egy nagy kerék forog,  és vödrök veszik azt körös-körül,  némelyik megtelik vízzel,  azután újra kiürül.    A kerék forgását ne feledd,  így bánkodnod nem kell majd soha,  hogy üres vödreid láttán,  elhagy a sok barát sora.  

Ez a világ nem az enyém  Melybe születtem rég  Életem egy menekvés  Itt vagyok hol testem él    Lelkem óriásira nőtt  Fönt van a felhők fölött  Nem akar leszállni a földre  Hogy a valósággal szembenézzen    Szétnéz csak pusztulást lát  Az Apokalipszis eljött már  Idegenek élnek ...

A felhőket és a napot  Ki rajzolta magas égre?  Munkájához létrát kapott?...  Mondjad már meg egyszer végre!      Ki rajzolja át a kéket  Néha gyászos feketére?      A zöld füvet és a fákat  Ki festette tarka rétre?  Ki húzott rá barázdákat?...  Mondjad már meg egyszer végre! ...

Az éjjel megtalált egy álom:  Egy kislány tűnt fel a láthatáron.  Hívogatott: menjek vele!  Elmegyek hát, mi baj lehet?    Bejártunk egy szép világot:  Mit a szemem már rég látott.  Szívemben élnek e képek  kedves, gyönyörű emlékek.    Csodálatos történetek!  Biztos velem történtek ...

A test csak eszköz arra, hogy kifejezzük érzéseinket,  gondolatainkat.  A lélek láthatatlan.  Hogyan láthatná más a bánatunkat  a szem könnye nélkül?  Hogyan láthatná más az örömünket   az arc mosolya nélkül?  Hogyan ölelhetnénk kedvesünket magunkhoz?  Csak a test által.  ...De néha önálló életet akar ...