Maszkok  lopják hópelyhek örömét,  toporognak lábtörlőmön  álmatlan remények,  lépnék át ajtóm küszöbét.  Mókára  riad a hajnal, újra  sötét, mély álomból  pirkad a szerelem,  bódultan hunyorog a Napra.  Ezerév  öröme, bánata, álmainkon  elnyűtten táncol,  negyven ...

Színes ruhák, tánc,  farsangi bál.  Boldognak kéne lennem,  ehelyett félelem ráz.    Félek, izgulok,  hogy a táncot elrontom.  Sokat gyakoroltunk,  benne mégsem vagyok biztos.    Tudom, tudom, tudom -  mondogatom magamban.  Tudom, tudom, tudom -  hitegetem ...

Szeretném törőlni,  De nem tudom, hogy tegyem  Nem ad választ senki sem.  Próbáltam sok mindent.  Mégsem ment..!