Hideg a reggel,  ázik a táj,  emberre, állatra  rossz idő jár.    Itt a november,  fütyül a szél,  vadludak sírnak,  szitál a dér.    Károg a holló:  - Búsulni kár,  jövőre eljő majd  újra a nyár.  

Odafent az ég sötét, borult,  Csorog az eső, nyakadba hull.  Esik eső, hideg szél fúj,  Nincs más, csak pusztulás, halott.    De a szél és eső elmúlik hamar,  Csak harmat marad, mint cseppek a fák alatt.   Majd a nap tűnik fel az égen,  Felszárad az eső ettől szépen.    Szomja a virágnak ...

A Tavasz még kacagva, vidáman jő,  fürge lábán táncolva bár, de elfut az idő.  A Nyár is kacéran forrón rád nevet,  s kaméleonként váltogatva színét,  igéretéből mindent elfeled.  Majd kóbor útján fázósan elindul az Ősz,  s hozza már, hozza  fehér vászonba fogva, a Télidőt.  

Köszöntlek tavasz!  De jó, hogy itt vagy végre,  hermelin felhőddel fuss elém,  melengess langyos napsütéssel.    Köszöntlek tavasz,  mert a didergő télben  megfagyott szívek közt vacogva,  hiába vágytam napsütésre.    Köszöntlek tavasz!  Minden a csókodra vár,  lágy ...

Ha tekintetetek este feltéved az égre,  Arra az ismeretlen művész alkotta képre,  Nézzétek meg akkor ismét jól e mozgóképet,  Közben élvezzétek a nyugalmat és a szépet!    Láthattok ott fenn, egy nagyon öreg új világot,  Festményt, mit a Hold szúként egy helyen már kirágott,  Porként söpörve szét asztalán a ...

Csillagóceán tükrébe nézve az öreg Föld megáll,  Egy percig tétován bot nélkül ácsorog...   Saját arcát látván hátraesik, majd feláll,  Aztán bánatában már csak visszafelé forog...    Szegény Hold nem tudja mit tegyen  Menjen e régi útján vagy megforduljon é,  Az új irányt felvéve társával legyen,  Avagy elszökjön ...