Vihar közeleg, érzem.  Nagyon, nagyon félek!  Gyűlnek felettem a fekete fellegek,  S eluralkodik rajtam a félelem:  Jóságos Istenem! Ezt te megengeded?    Engeded, hogy újra elkövessen egy hibát?  Hogy szívét megint csak porrá zúzzák?  Ne engedd, kérlek, hogy eltapossák!  Tudom, tudom hogy erős ...

Félek az érzések viharától  Szörnyű kínzásától,  Nem akarlak elveszíteni  Eszeveszett gondolatokat teremteni,  Találj utat hozzám kérlek  A csillagokat is lehoznám néked,  Szeretnék szerelmet vallani  Az igazi érzések hangját hallani,  S lágy fuvallat zenéjét magamba fogadni  Amint fülembe ...

Néha olyan jó lenne, ha bátrabb lennék   Csak úgy odamennék hozzád, s olyat tennék   Amit egyébként nem merek, mert...   (félek)     Néha olyan jó lenne, ha többet beszélnék   Gondolkodás nélkül olyanról kérdeznék   Amit egyébként nem merek, mert...   (félek)     Attól, hogy rájössz: én más vagyok ...

Mozgóképeket formálok,  kis részleteket látok  mindenből.  Cigarettavéggel világítok  és valamire még várok.  Átmeneti életet élek,  halkan keresgélek  egy valósabb képet  magamról.  A csöndben nagyon félek.  Magamtól.  

Te félsz a haláltól?  Attól, hogy elfelednek,  elporladsz egyedül,  s nem lesz emléked?    Te félsz az élettől?  Attól, hogy néha csalódhatsz,  de jól is érezheted magad,  s senki sem feled el?    Te félsz bármitől is?  Attól, hogy megsebeznek,  hogy élned, majd halnod ...

Merre vetted utad, ó gyávaság  Árva lelkek fattyú szülötte?  Hová jut e kísértetek lakta világ,  Minden lépésünk a félelem gyümölcse.    Mily sok gőgös panasz, tudatlan károgás  Mit kienged dőre börtön ajkunk  A ha mégis szabadságért kiáltunk  Amint miénk, a rácsok mögé visszavágyunk    Ugyan, hát ...