Törjön százegyszer százszor-tört varázs:  Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,  Ha hitted, hogy még mindig tartalak  S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.  Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd  Feledésemnek gazdag úr-palástját.  Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,  Vedd magadra, mert sajnálom ...

Ha majd egyszer véget ér a szoros kapcsolat,  Nem lesz, csak rossz múló pillanat.  Mely szívemet végigjárja,  S nem lesz több, csak életem legrosszabb szakítása!!!  

Mikor szakítottál velem,  Teljesen elvesztem,  Nem tudtam mikor, s merre menjek!    Új útra tértem,  De ez is hozzád vezet,  S nem tudom, hogy most mi tévő legyek!    Azt tudom, hogy Szeretlek,  Csak az a kérdés, hogy  Bízhatok-e Benned?  

Végül semmit se mond  csak tovább szövi  az elejtett félmondatot  nem töri meg döbbenete csendjét  a másik szemébe néz  feláll  és a záródó ajtóval magára húzza  a magárahagyatottság fekete kabátját.    

Engedj el kérlek, ne tarts fogva,  ne akadályozz a szabadságomba.  Engedj el nyugodt szívvel, ne fogd többé kezem,  mert én másvalakivel szeretném leélni az életem.    Hisz ha veled vagyok börtönbe érzem magam,  ha viszont ő néz rám, szívem is megdobban.  Engedj el, s ne fordulj hátra,  mert én csak benne bízom, senki ...

Hazudnak álmaim, hazudnak a szavak,  Igazak a könnyek, mik szememből hullanak.  Menj! Ne nézz vissza, indulj az utadon,  Ne törődj velem, segíts már magadon!  Hisz csak szenvedsz, s fáj tőlem szíved,  Akkor menj örökre, s ne mondd, hogy visszatérek...  Szép emléknek maradjon az első lopott csók,  Az első ölelés, néz arcomra, ...