Most úgy fekszem a bús ágyon kinyúlva,  Mint múmia, mely fekszik s nem enyész,  És süppedt mellét nyomja lomha gúla,  És holt szemét beszőtte halk penész.    Fáraó, hallod? - zeng Egyiptom túl a  Vak síron, s vágyak Nilusába néz  Arany visszfényü sok-sok szem kigyúlva:  Ó, zeng s ragyog az Élet, s te nem ...

Érzem: a mámor csöndes éjjelében  Háborgó lelkem már pihenni kezd  És lassan, lassan, csaknem észrevétlen  Reám borul a virradatlan est.  Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent,  Ami még nemrég lelkemig hatott;  Mi lett belőlem? Emberek közt járó,  El nem siratott, bús élő halott.    Még kacagok, ha rám ...

Elmulni ily pillangó lét után!  Eltünni és nem tudni, hogy hova?  Megsemmisülni, mindörökre tán;  Nem látni többé a napot soha!    Ember, mulandó, koldus vagy király,  Emeld föl és hordd magasan fejed!  Hős vagy, fenséges, mind, ki a halál  Gondolatát agyadban viseled!  

Már lefelé megy éltem napja,  Már ott a kék hegyélen ül.  Fényszárnyait majd összecsapja,  S az örök éjben elmerül.    Már nem sokáig láttok engem  Itt járni köztetek,  Már tőletek búcsut kell vennem  Akik szerettetek...    S mindattól ami e világon  Még kedves volt nekem,  Mert ...

Meghalt: Közönnyel olvasod.  Meghalt: Mindennap hallhatod.  Hamar mondod ki, kurta szó,  Mégis szivet rázkódtató.    A nyelvnek nincs búsabb szava.  Ez az örök kháosz maga.  A kinek szól, nem érti meg;  A síri éj vak és siket.    A földi lét javát-jaját,  Száz örömét és száz ...

"Édes apám, talán elférünk."  Ő hosszakat lép s némán számol,  Én a nyomában.  Sirkert kell a családnak: mérünk.    Hol kelni szoktak friss palánták,  Meleg ágyaknak közelében,  Vetik külön majd  Az Ady magvak hideg ágyát.    Házközeles, fekete földben  Mérjük a sírkert szélét, ...