Magam vagyok.  Nagyon.  Kicsordul a könnyem.  Hagyom.  Viaszos vászon az asztalomon,  Faricskálok lomhán egy dalon,  Vézna, szánalmas figura, én.  Én, én.  S magam vagyok a föld kerekén.  

Most úgy fekszem a bús ágyon kinyúlva,  Mint múmia, mely fekszik s nem enyész,  És süppedt mellét nyomja lomha gúla,  És holt szemét beszőtte halk penész.    Fáraó, hallod? - zeng Egyiptom túl a  Vak síron, s vágyak Nilusába néz  Arany visszfényü sok-sok szem kigyúlva:  Ó, zeng s ragyog az Élet, s te nem ...

Uram! Szinházad rég felépitéd,  Immár látott az sok, sok ezred évet,  De darabod nem újult semmiképp,  A neve egy, a célja egy: az élet.  Rossz a darab, bocsáss meg, óh, uram!  A díszlet régi, színtelen, kopott,  A morál: jaj a jóknak, nagyoknak,  A hitványak csupán a boldogok.    Uram! Mi játsszuk híven ...

Nem élek én tovább,  Csupán addig élek,  Amíg a szívemből  Felfakad az ének;  Amíg a lelkemet  Sírhatom a dalba,  Amíg lángra gerjeszt  Ihletés hatalma;  Amíg titkos órán  Reám száll a bánat,  Feketén, komoran,  Mintha a világnak  Végzetszerű átkát  Csakis én ...

Érzem: a mámor csöndes éjjelében  Háborgó lelkem már pihenni kezd  És lassan, lassan, csaknem észrevétlen  Reám borul a virradatlan est.  Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent,  Ami még nemrég lelkemig hatott;  Mi lett belőlem? Emberek közt járó,  El nem siratott, bús élő halott.    Még kacagok, ha rám ...

A felhő sem olyan, mint nálunk  És milyen más az őszi fény!  Nem csókol oly megejtő csókkal,  Mint ifjuságom szép helyén.  - Milyen az ősz? Olyan bűbájos  Álomba ringat most is ott?...  Megkérdeném, de messze vagytok  Százszor irigyelt boldogok.    Megkérdezem magától, édes:  Milyen az ősz? Oly ...