Uram! Szinházad rég felépitéd,  Immár látott az sok, sok ezred évet,  De darabod nem újult semmiképp,  A neve egy, a célja egy: az élet.  Rossz a darab, bocsáss meg, óh, uram!  A díszlet régi, színtelen, kopott,  A morál: jaj a jóknak, nagyoknak,  A hitványak csupán a boldogok.    Uram! Mi játsszuk híven ...

Nem élek én tovább,  Csupán addig élek,  Amíg a szívemből  Felfakad az ének;  Amíg a lelkemet  Sírhatom a dalba,  Amíg lángra gerjeszt  Ihletés hatalma;  Amíg titkos órán  Reám száll a bánat,  Feketén, komoran,  Mintha a világnak  Végzetszerű átkát  Csakis én ...

Ha játszanak a gyermekek, órákig készülődnek,  rakosgatnak, tanácskoznak, majd hirtelenül  végeszakad az egésznek. Nincs ennek közepe,  csak eleje és vége. Mondd, nem ilyen-e éppen  az ember élete is, mely elkezdődik,  aztán gyorsan befejeződik? S a közepe, mint a semmi.  

Vállat-vető minden vállal,  Kis halállal, nagy halállal,  Sok igazzal és sok állal, -:  Szürke Sorsom mindig vállal.    Mindig vállal: egyszer élek,  Sohasem leszek cseléded,  Nem-kért Élet, bolond Élet  És nem leszek ellenzésed.    Szép az Élet, ha sugárzik,  Szép az Élet, hogyha ...

Nehéz kövekre épített  tündöklő templomi oltár,  feketébe öltözött angyal:  - álmomban griffmadár voltál…    Magányból épített város  fölött gyakran szállni láttak,  veled szálltak, elkísértek  fény-nélküli örök árnyak…    Szárnyaid szél verdeste,  könny ült ...

A hirhedt SM-el vakmerőn szembenéztem,  majd hirtelen rémülten ráeszméltem,  lehet, hogy ennyi volt csak az életem?    A kelő Nap fénye, a bársonyos szellők, a lombok susogása,  a madarak éneke, kiscsikók nyargalása,  a gyermekdal, puha kéz símogatása  hiányozna nagyon nekem, hisz mind - mind szeretem.   Életem ...