Kél és száll a szív viharja  Mint a tenger vésze;  Fájdalom a boldogságnak  Egyik alkatrésze;  Az örömnek levegőjét  Megtisztítja bánat,  A kizajlott búfelhőkön  Szép szivárvány támad.    Tegnap a remény is eltört,  Az utolsó árboc,  Csupán a kétség kötött egy  Gyarló ...

A vén ligetben jártunk mi ketten,  Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;  Hozzám simult félőn, ijedten,  S éreztem: nem a régi már.  Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,  S csendes volt a szivünk nagyon,  És mégis csókba forrt az ajkunk  Azon a sápadt alkonyon.    Kezéből a fűre, könnyesen, ...

Előttünk már hamvassá vált az út,  És árnyak teste zuhant át a parkon,  De még finom, halk sugárkoszorút  Font hajad sötét lombjába az alkony:  Halvány, szelíd és komoly ragyogást,  Mely már alig volt fények földi mása,  S félig illattá s csenddé szűrte át  A dolgok esti lélekvándorlása.    Illattá s ...

Én szép világom,  Boldogságom.  Arcod borúsnak  Miért látom?  Sóhaj tör elé  Kis szívedből,  Ragyogó könnycsepp  Szép szemedből.    ...Ha hű sziveddel  Érzed, érzed,  Hogy el fog veszni  Üdvösséged,  Csókolj meg forrón  Utoljára,  Haljunk meg most ...

Eltagadom, hogyha kérdik:  »Elmult minden, nem szeretlek!«  Úgy fáj ez a képmutatás,  Úgy fáj ez az én szivemnek.    De mit tegyek? Hivalkodjam  Bánatommal a világnak?  Vagy lenézve, kinevetve  Siránkozzam még utánad?...    Rejtegetem szivem mélyén,  Féltve, fájón a nagy ...

Láttalak a multkor,  Mosolyogva néztél,  Éppen úgy, mint akkor,  Mikor megigéztél.  Vérpiros ajkaid  Mosolyogni kezdtek;  Olyan bájos voltál,  Mint mikor azt sugtad:  »Édesem, szeretlek!«    Láttalak a multkor,  Mosolyogva néztél,  Gyönyörű vagy most is,  De ...