Kapcsolatok
(226)
Szülőföld
(195)
Tréfa
(126)
Kultúra
(205)
Függetlenség
(127)
Ősz van.
Lásd, az akácok félelme
nem volt alaptalan.
Kócos hajadban
sárga falevél pihen,
kezed a tűnő
nyár után nyúl,
talpad alatt
fagyosan koppan
a föld csont-háta.
Rég elnyíltak
tavaszunk legszebb virágai
és kezünk egymásnak szánt melegét
magának követeli
a hideg ajtókilincs.
Ősz van.
Újra és újra
eltűnsz előlem
a hajnal ködszekerén
s elküldöd - magad helyett
hozzám - a novemberi szelet.
Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá!
| Hozzászólás: |
             |
| Biztonsági kód: | |
| Kérjük gépelje be a biztonsági kódot: |
|
