Sétálok az éjben,
Lábam röpít messze,
Menekülni félelmedben?
Választani mersz-e?

Szerelemnek gyönge fátylát
Választani kellemes,
De elveszteni barátodat
Ezért tán Érdemes?

Két lelkem harcban edzi
Kínoz, s belül érzem
Ezüst s acél összecsap
S belül máris vérzem

Évek óta szörnyű már
E belső küzdelem
Akaratom acélos
De ezüstön fenem.

Félek hogyha megszakad
E pillalatnyi csend,
Egyik penge eltörik
S mindent tökre tesz.

De mit tesz tönkre már, ha egyszer
Mindent tönkretett,
S mi létezett, mi volt is egykor
Minden füstbe ment.

Lábam röpít messzire visz
S egy végső állomás,
Mi véget vethet mindennek
Egy véres tollvonás:

Élj, még érzel, s lélegzel,
Halj meg, ha sebeidből elvérzel.
Szenvedj amíg van erőd, s még van miben hinned, de ha vége,
Szerelmed vidd akkor is, akár holtan, vagy élve.