Ősz van.  Lásd, az akácok félelme  nem volt alaptalan.    Kócos hajadban  sárga falevél pihen,  kezed a tűnő  nyár után nyúl,  talpad alatt  fagyosan koppan  a föld csont-háta.    Rég elnyíltak  tavaszunk legszebb virágai  és kezünk egymásnak szánt ...

A mosoly az arcomon,  Már rég megfagyott  A boldogság számlája  Nekem, túl drága volt.    Hisz van bolond ember,  Ki megbízik másban,  Ki azt hiszi jól van így,  De szívében más van.    Néhány meg elhiszi,  Hogy elmúlik egyszer,  De később majd rájön,  Ettől lesz ...

Mit nekem te zordon Kárpátoknak  Fenyvesekkel vadregényes tája!  Tán csodállak, ámde nem szeretlek,  S képzetem hegyvölgyedet nem járja.    Lenn az alföld tengersík vidékin  Ott vagyok honn, ott az én világom;  Börtönébõl szabadúlt sas lelkem,  Ha a rónák végtelenjét látom.    Felröpûlök ...

Sétálok az éjben,  Lábam röpít messze,  Menekülni félelmedben?  Választani mersz-e?    Szerelemnek gyönge fátylát  Választani kellemes,  De elveszteni barátodat  Ezért tán Érdemes?    Két lelkem harcban edzi  Kínoz, s belül érzem  Ezüst s acél összecsap  S belül máris ...

Annyira szeretném kezembe venni,  A föld sebeit bekötözni,  Az embert bőréről letörölni,  A régi rendet visszahozni,    De csak sötétben járok s én is vérzem,  Sebem súlyos lassan bevégzem.  Látni már nem fogom, de hatását megérzem,  Hol múlt sebeit befoltozza gyógyító vérem.  

Érezted már?  Hogy veled van ki számít,  de mégis gátat állít  a magány?    Érezted már?  Hogy szeretnek,  De nem tudod, kik lehetnek,  a barátaid?    Érezted már?  hogy magadba roskadsz,  hogy van mit enni, mégis koplalsz  hetekig?    Érezted ...